Home Máramarosi visszhang A hét riportja Közel száz éves a nagybányai Szász János István bádogos műhelye

Közel száz éves a nagybányai Szász János István bádogos műhelye


Nagybányán, a Kispiac környékén, és az innen nyúló kisutcákban a század elején iparosműhelyek sora biztosította a környék háztáji szükségleteit.   Ezekből a műhelyekből mára már többnyire  a temetkezési vállalkozások maradtak, pedig még  alig 20-30 éve itt több üveges-, bádogos-, bőrfeldolgozó-, szabó-, cipész-, és köszörűs műhely szolgáltatásait vehettük igénybe.  Lassan-lassan a szolgáltatásokat felváltotta a kereskedelem, pedig ezekre mai napig is szükség van. A köszörűs műhely hollétéről naponta kérdezősködnek.

Szász János István bádogos műhelye közel száz éves,  a harmadik generáció dolgozik itt, viszont a tulajdonos sajnálkozva mondja, hogy nincs kilátásban ki folytathatná a mesterséget.

A bádogos műhely 1920-tól működik, Szász János István nagytatája nyitotta  aki három évi inaskodás után szakképesítést kapott, az oklevelét 1905-ben állították ki.  Édesapja 14 éves korában került a műhelybe inasnak és 76 évig űzte a mesterséget.

Régen a kisutcában 5-6 bádogosműhely működött, mára a városban már csak ez az egy maradt.

A műhely felszerelésének java legalább száz éves, legtöbbje az 1900-as évek elejéből valók, csupán a kisebb szerszámok újabbak. A két alapszerkezet amely nélkül nincs bádogosműhely: a hajlítógép és a gömbölyítő gép a monarchia idejéből vannak.

Régen a műhelyben 12-en dolgoztak, volt 3-4 inas, 2-3 segéd, és a műhely is sokkal nagyobb volt. Idővel egy részét fallal elválasztották és kiadták egy üveges kisiparosnak.

Az inasok körülbelül 2 évig inaskodtak, többnyire a környékbeli falvakból jöttek, és csak hétvégeken mentek haza.

A műhely a kommunista korszakban is működött, viszont akkor nem volt megengedve a szabadkereskedelem,  a magánszolgáltatás, elvették az édesapja ipari engedélyét és körülbelül 22 évet úgymond saját műhelyében a Szövetkezet keretén belül kellett dolgozzon.

A rendszerváltás, és a nyugdíjazása után kivette az ipari engedélyét és passzióból dolgozott tovább, vallomása szerint, ha újra születne csak bádogos lenne,- árulta el fia,  Szász János István, aki szintén szereti a munkáját, kell hozzá adottság, érzék, és tapasztalat. Élvezettel csinálja.

Szász János Istvánnak eszében sem jutott más mesterséget választani. A mesterség fortélyait átvette már gyermekkorától, már óvódás korában is rendszeresen járt a műhelyben, ebben a mesterségben nőtt fel.

A műhelyben csak az égőhöz és a rádiókészülékhez használnak áramot, minden munka, kézműves munka, mivel  itt semmi sem készül nagy tételekben. Szász János István nem tartja érdemesnek a modernizált, automata felszerelések beszerzését.

Egy pár évvel ezelőtt több keletje volt a bádogosnak, inasokat is küldtek a műhelyben, most Szász János István egyedül dolgozik, sokszor ráférne egy kis segítség, de ilyenkor kevesebb munkát vállal fel. Építkeznek manapság, a tetőkre kell a lemez.

Már nincs olyan  sok munka mint gyermekkorában volt,  régebben sok megrendelés érkezett tepsikre,  locsolókra most már kevesebb rá az igény.   A 70-es 80-as években különböző kereszteket készítettek lemezből amit a falvakban, az utcák szélére helyeztek, gyermekkorában az édesapja készítette, ő meg megfestette őket.  Ősszel több a munka, mindenki készül a fűtési szezonra, ilyenkor készítik a csöveket a kazánokhoz, kandallókhoz, de kisebb javításokat is igényelnek  a falvakból, lábosokra, fazekakra, vagy a boltokban megvásárolt csövek átalakítására.

Bádogosra, köszörűsre, cipészre, szabóra, javítóműhelyre mindig szükség volt, és lesz, sajnos lassan kihalnak ezek a mesterségek. Igény van rájuk,  de hiányzanak a mesteremberek.

 

(225)