Home Máramarosi visszhang A hét riportja Térvezetés Balogh Béla történésszel – Nagybánya régi főtéri épített örökségének bemutatása

Térvezetés Balogh Béla történésszel – Nagybánya régi főtéri épített örökségének bemutatása


Nagybánya régi főterének kialakulása, a Fekete Sas fogadó, a Schola Rivulina, a Dégenfeld-ház, a Magyar utca, az István torony és az István templom bemutatása

„Mi általában a Főtér Fesztiválon a téren vagyunk, ünnepelünk, játszunk, szórakozunk, találkozunk, de a minket körülvevő épületekkel kevesebbet foglalkozunk, de tulajdonképpen ez a díszlet, a mi épített örökségünk, az elődeink munkája, ami szebbé teszi a teret. Azért szervezzük a Főtér Fesztivált a régi főtéren, azért ünnepelünk itt, mert itt van a történelmi épített örökségünk, és tulajdonképpen ezért vagyunk itt a főtéren. A Főtér Fesztivál 2016 egyik programja a Térvezetés, egy körút amellyel az épületeknek akarunk hódolni, és megismerni őket jobban. Nem feltétlenül épülettörténeti szempontból, hanem helytörténeti szempontból, tehát azt, hogy melyik épületnek, milyen neve van, körülbelül azt is, mikor épült, és milyen érdekesség fűződik hozzá” – mondta bevezető beszédében Pintér Zsolt, a Főtér Fesztivál főszervezője.

Nagybánya régi főterének kialakulásának története

„Azért jöttünk be ide, hogy régi főtér lévén, nagyon röviden pontozzuk kialakulásának történetét” –  szavakkal kezdte bemutatóját Balogh Béla történész.

1346-ban, vagy 1347 elején Nagybányát nagy tűz pusztította, leégett az egész városközpont. Ez kötelezte a városlakókat, hogy a tűzvész alkalmával elveszett kiváltságlevelet is megújítsák, de a városképnek az alakulására, és későbbi formálódására nézve is döntő jelentőségű volt. Ami a tűz által tönkrement, azt lebontották. A lebontott épületek helyébe könnyebb volt kiszabni az irányvonalat és a teret is úgy kialakítani arra a nagyjából négyszögletű formára mint ahogy most is van. A városnak ez a tere, mindenképpen 1347-től kezdve piac- és vásártere volt. A város amellett, hogy szabad királyi bányavárosi előjogokat kapott, amelyben beletartozott: a plébános választás, a bíró választás, jogot kapott az önálló vásártartásra is . Ebből alakult ki később a megismétlődő Szent Márton napi 8-10 napos vásár, de időszakonként az év folyamán több alkalommal is tartottak vásárnapot, piac nap formálódott a téren. A vásártér itt volt ezen a téren egészen 1931-ig, amikor a piactér nem egyből a Széna-térre költözött, a mai piac helyére, hanem a kispiacra. 1942-ben a magyar impérium ideje alatt a vásárteret véglegesen elköltöztetik, mivel rájöttek, hogy túl kicsi, hogy szagos. A vásártérnek rövidesen a városnak a vége, a kijárata felé külön teret szántak.

Itt épült a régi főtéren található épületek többsége, az alapjai már a XVI-ik, XVII-ik század elején  megvolt, ha nem is ebben a formában mint ahogy most van. A régi épületeken változtattak olyanformán, hogy hol összevontak két épületet, hol egyből kettőt csináltak, de inkább az előbbi változat volt a gyakoribb.

A főtérnek, kivéve az István szállót, az István vendéglő épületét, amely a mostani formájában XX-ik század eleji alkotás, a többi épülete XVIII-ik század végi, esetleg XIX század első évtizedeiben kialakult épületek, az akkor uralkodott stílus nyomta rá az épületekre a bélyegét.

A Fekete Sas fogadó

A fekete Sas fogadó új épületrésze, habár később, 1802-ben épült fel, előtte volt még egy fogadó, de azt teljesen lerombolták, és újat építettek, viszont teljesen egészében nem a mostani alapzaton feküdt, ugyanis az 1800-as években, még 1850-ig is helyenként toldozgatták, foltozgatták. Bizonyíték rá az épületnek a nyugati falában, a Május 1 utca, vagyis a Vár utca bejáratánál lévő régi faragott kövek, amelyek a Szent István templom lebontását követően kerültek belőlük a Fekete Sas épületébe is . A Fekete Sas fogadóban rengetegen megszálltak, de ami a magyar művelődést, irodalmat illeti Petőfi Sándor neve mindenképpen vezető helyen áll, itt töltötte nászéjszkáját. Azért volt itt, mert eltört a szekérkerék tengelye, ahogy meglátták a síkságot Tótfalúból kezdve leereszkedtek, de ott eltört. Amig megjavították este lett, és Koltóra nem tudtak kimenni, tehát itt töltötték a nászéjszakájukat. Az esemény tiszteletére a magyar művelődési intézetek, társulatok állították fel a magyar nyelvű fekete táblát, amelyen aranyozott betűkkel látható a felírat. Később, 2004-ben, 2005-ben amikor két más épülettel együtt Európai Uniós támogatással ezt az épületet is felújították, a románok is elhelyezték a táblájukat nagyon szépen, és ennek csak mindenki őrülhet, mert azt jelenti, hogy felhívja rá a magyar kultúra emlékére az itt járók figyelmét.

A Schola Rivulina

Ahogy a Fekete Sas fogadó mellett kimegyünk a régi főtérre, délnek fordulva a jobb oldali épületsor első épülete helyén volt az 1547-ben alapított Schola Rivulina iskola amely alapításától néhány évre már gimnáziumként működött, sőt felsőoktatási jelleget is nyert, mert innen kerültek ki, itt tanultak, tanítók, rektorok a maguk nevében, vagy pedig később lelkészek lettek. A Schola Rivulina a Vár utca és az első, a Cinteremhez vezető utca között volt, és egészen a Cinteremig nyúlt. A Schola Rivulina utolsó épülete 1920 után omlott össze, és akkor találták meg azt az utolsó fagerendát amelyre rá van írva a Schola Rivulina, amely a múzeumban látható.

Horthy Miklós azért vette fel a Nagybányai előnevet, mert az egyik őse, István az 1561-es évet követően három periódusban is a Schola Rivulina iskolának rektora volt, azt követően lett a nagybányai közösségnek a lelkésze, majd innen elkerülve Fogarasra az ottani erdélyi fejedelmi háznak lett a lelkésze, és püspöki titulust nyert. Akkor, amikor Horthy Miklós az 1920-as években divatba jött eljárások alapján előnevet keresett, erre az ősére gondolt, és azért vette fel a Nagybányai előnevet. Neki itt sem birtoka, sem lakása nem volt, a város által biztosított tanitói, illetve lelkészi lakásban lakott.

Nagybányanak vára nagyon rövid ideig volt

Nagybányának, vára nagyon rövid ideig volt, és az is csupán 1561-ben épült. A Földvárat Balassa Menyhért kuporgatta össze és építette fel. Két, három évre rá megerősítették, de az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság között létrejött fegyverszüneti megállapodás alapján nem lett volna szabad senkinek itt várat építeni. Ezért történt meg az, hogy felmérgesedve János Zsigmond fejedelem, amikor már őmaga döntött a dolgokról, csapatával a várat akarta megtámadni, de sajnos kapott belőle a városnak a déli része is, a várat pedig egy közbejött puskaporos robbanás  állítólag megkönnyítette a támadóknak a feladatát, elfoglalták, és az egész várat tönkretették. Nagybánya szenvedett miatta, nem a vár miatt, hanem azért mert a Zazaron túl lévő malmok, bányazúzók, és maga az olvasztókemencék közül is nagyon sokat tönkretettek. Balogh Béla történész nem érti miért kellett a Cintermet P-ta Cetatii-nak nevezni, azaz Vár térnek nevezni. Kár volt érte- vallja Balogh Béla, mert az elnevezés megváltoztatásával tulajdonképpen kitöröltünk egy múltat a város életéből, és főleg a mi múltunkból, abból a történelmi tényből, hogy a Szent István templomot körülvevő részen a középkori szokásoknak megfelelően, ott volt a temetkezés, a cinterem. A legutóbbi ásatások folyamán is közel 700 csontvázat tártak fel, közöttük a két Telekiét. Miért ne nyugodhattak volna a Cinteremben, ami temetkezési helyet jelent, nem pedig várat. Amint előbb is említettük Nagybányának nagyon rövid ideig volt vára, a katolikus temető délnyugati sarkában felépült vár.

A várost erődítmény-rendszer vette körül, de azok az erődítmények várfalak voltak, a falakat bástyák, tornyok erősítették. Nagybányának volt két mozgó kapuja: a Híd utcai és a Magyar utcai, a mostani piac melletti, és más két kiskapuja: a Szatmár utcai, ahol körülbelül a mostani Városi rendőrség épülete van, illetve a Felsőbányai úton, a mostani ortodox, görög katolikus templom előtt kapu zárta le a város keleti részét.

Dégenfeld-ház, a két Teleki épület, és a Lázár-ház

A Cinteremhez vezető első utcát követő ház, a Dégenfeld-ház. A Dégenfeld család a francia területről, a Francia forradalmat megelőző és követő években kerültek az osztrák hadseregbe, és így kapott bírtokot Erdőszádán, és ott építette fel tulajdonképpen a Dégenfeld család majd a hadadiaktól örökölt részén kastélyait, de a városban általában a környék főurai, ők is a XVIII-ik század végén, a XIX század legelején kastélyt építettek, és itt éltek, legalábbis, akkor amikor a városnak a kereskedelmi, vagy más jellegű eseménye ezt megkövetelték. A Dégenfeld-háznak különös jelentősége nem volt, oda a pór nép nem nagyon ment be, éppen úgy mint a létező két Teleki kastélyban. A hosszúfalui Telekieké volt Nagybányán az az egy emeletes épület amely a régi főtér északi részén található, az István szállótól jobbra a második ház, egy nyolc ablakos, egy emeletes épület. Teleki Sándor, habár nem az övék volt, gyermekkorában sokat volt ebben a házban. A másik Teleki épület a Vinkli volt, ott az 1800-as évek legelején, inkább 1790-től, Teleki Ádám, illetve ennek a leszármazottai laktak. A mellette levő Lázár-ház, az ami most Vida Géza emlékház, remélhetőleg ideiglenesen, – jegyezi meg Balogh Béla történész, egy örménynek, Lázáréknak volt a tulajdona, és a két szomszéd állandóan veszekedett, pereskedett, mert hol egy tyúk ment át, hol egy macska, így értekeztek egymással.

Magyar utca

A mai Krizsán utcának Magyar utca volt a neve egészen 1900-ig amikor bizonyos személyek nevét ragasztották rá, de a nagybányaiak ismeretében Magyar utcaként élt. Azért hívják Magyar utcának, mert Nagybánya alapítói a szepesi szászok voltak, ők vezették nem csak a bányászatot, hanem az egész polgári élet körülöttük zajlott, a bírók, az elöljárók, mind közülük kerültek ki, és a mesterek is, de Mátyás király idejében már ez az utca a magyar mészárosoké volt, és ezért is nevezték Magyar utcának, mert itt mások nem nagyon voltak.

Az István torony és a Szent István templom

Amikor Nagybánya megkapta az 1347-es kiváltságlevelét már épült a templom. A városnak a temploma az 1383-1385 között épült fel, ott írták alá a megállapodást a tanítói kinevezésről, illetve ennek jogairól, tehát okmányilag bizonyított. A templom maga gótikus, de román stílust viselő,  két hajós templom volt. A templom hajójának hossza 28 méter körül, a szentély megint 20 méteren felüli, és a kettőből alakul ki, hogy egy 50 méter hosszú, hatalmas, nagyon széles templom volt. A protestantizmus átvételéig nagyon szépen díszített templom volt. A díszítő elemei, amelyek megmaradtak a reformáció átvételét követően is bizonyítják, hogy a kassai dómokkal nem csak vetekedett, de a stílusjegyek alapján sokkal fejlettebb, művészileg kiképzettebb oszlopfejek díszítették a templomot. A torony viszont nem volt kész a templom befejezéskor, hanem a Hunyadi János idejében kezdték el építeni. és körülbelül már Mátyás király uralkodásának első évtizedében épült fel. A torony maga 35 méter magas, kőből épült. A torony északi oldalán, ott ahol lebontották látszik, hogy milyen magas volt a templom maga. A torony legutolsó változata, 1767-ben amikor villámcsapás következtében leégett, akkor már a jezsuiták által épített Szentháromság templom már megvolt. A protestánsokat nem engedték be a város területére, tehát a falakon kívül voltak még a II-ik József türelmi rendeletét követően is.  Nem volt gazdasági erő, hogy a szép templomot rendbe tegyék. A toronyra vigyáztak, mert az tűzoltótorony szerepét töltötte be, nagyon fontos volt vigyázni a tűzre. A templomtoronynak a mai alakját, a tetőzetét, és ezt a karzatot 1896-ban, a Millenium alkalmával építették meg, és kapta ezt a formát mely hasonlít az eredetire, de inkább a prágai gótikának a kiköpött mása. A legutolsó alkalommal a torony építői prágai építészek voltak. A toronynak az órája már az 1600-as évek legelején megvolt, és volt óramestere. A toronynak a déli részén, amelyik a román templom felé néz, fent az emeleten, körülbelül az egyik ablak magasságában látunk egy domborművet, az a Roland vezérnek a dombormüve, az alakja. Általában minden szabad királyi pallosjoggal rendelkező városnak ő volt a jelképe, és ezért kapta meg Nagybánya is azt a jelképet, a Roland jelképet amelyet a tornyon lehet látni.

Említettük a Szentháromság templom felépülését 1717 és 1719 között, majd ezt követően épül fel köré a jezsuitáknak az otthona is, ahol iskolát rendeznek be. A rendnek a megszüntetését követően a város megveszi az iskolát a templomnak, a templom pedig az itteni római katolikus egyháznak a templomává válik. Az István templom időközben leégett, még mielőtt a jezsuiták feloszlatták volna.

Az iskola, amely a templomhoz tartozott, az első világháborúig volt Nagybánya Gimnáziumának az épülete, az iskolának tornaterme volt azon a helyen ahol most a román templom áll. 1920 után, miután a Kárpátokon túlról idejött tisztviselők, ortodoxok voltak, tehát görögkeletiek, a nagybányaiak pedig görög katolikusok, a görögkeletieknek nem volt templomuk, és hogy legyen egy imaházuk, megkapták a tornatermet. A tornaterem helyére építettek egy kistemplomot. A kistemplomot az 1980-as évek legelején, amikor Romániában megindult a templomoknak a karolása, egy ügyes esperes kijárta azt, hogy engedélyt kapott a templom felújítására, de a felújítás címén felépítette a régi templom köré az újat. Amikor elkészült az új épület, akkor lebontották a régit, és megmaradt ez a mostani formában. A rossz nyelvek azt mondják: Református templom a Híd utcában, római katolikus templom itt a Cinteremben, legyen a központban egy román templom is.

videófelvétel és vágó: Pongrácz Panni,

hangfelvétel: Kovács Richárd,

lejegyezte: Pongrácz Panni

 

(530)