Home Máramarosi visszhang A hét riportja Térvezetés Balogh Béla történésszel – Nagybánya épített örökségének bemutatása, a Pénzverde

Térvezetés Balogh Béla történésszel – Nagybánya épített örökségének bemutatása, a Pénzverde


A pénzverde

Nagybánya Régi főterének négy kivezető útja van: a Híd utca, a Szatmári utca, a Magyar utca illetve a Felsőbányai utca, és azon kívül egy jó néhány igazi középkori jellegű utcája van, mint amilyen a Kispénzverde utcája. Az itt,  ma létező épületeknek nincs stílus jellegük, ezek újabb épületek, viszont nem ugyanazt lehet elmondani a mostani Történelmi Múzeumnak az épületéről, mert az egy késő-barokk udvar, illetve épületrendszer mely az 1730-as években épült.

A Pénzverde épülete sokkal kisebb volt, ez a nagy épület, mely 1735-1740 között épült, stílusosabb és reprezentatívabb. A Pénzverde írásbelileg 1410-ban már létezett, de a numizmatikusok, akik a Pénzverde által kibocsátott érmék alapján állítják meg egy pénzverdének a korát, állítják, hogy Nagybányán már az 1360-as, 1370-es években működött pénzverés. 1411-ben Ulászló átadja a Pénzverdét és a bányarészeket, az urburaszedési jogot, mindent  a szerb despotáknak Belgrádért. A Pénzverdében vert domináló pénznem az arany forint volt.  Robert Károly 1327-1329 bevezette a Firenze típusú arany pénzeket, akkortól kezdve szükség volt aranyra, és aranylelőhelyekre.  Nagybányán  és a környező bányákban főként a földfelszinthez közel találtak aranyat, ahogy haladunk a mélybe az arany mind veszít bőségéből, ott már ólom és színesfém található. A nagybányai pénzverde Magyarország legtöbbet üzemeltető pénzverdéje volt, a körmöcbányai után a legjelentősebb. Főként arany dukátokat vertek, még jóval Mátyás király halála után is. Az 1508, 1509-es években, amikor bejönnek a Thurzók ugyancsak aranyra megy, az ezüst pénz, váltópénz volt. 1490-ig, Amerika felfedezéséig,  Magyarország volt Európa leggazdagabb aranytermő állama volt, ezen belül a nagybányai pénzverdéhez tartozó bányák, mert ide tartozott például Felsőbánya bányái is. Volt olyan időszak amikor az aranykitermelésnek a 38%-át adták, tehát nagyon gazdag volt. Utána, ahogy mentek le, részben fogyott a tellérek gazdasága, másrészt eljutnak oda, hogy nem tudják a vizet kiszivattyúzni. A XVI. század közepén egy időszakban Nagybánya és környékén nincs aranybányászat. Akkor a réz, az ólom nem érdekelte őket, majd csak 1650-től napjainkig terelődött ki a figyelem ezeknek a feldolgozására. Annak érdekében, hogy le tudjanak hatolni a mélybe, építik meg a Kereszt-hegy lábánál a Labkowitz- tárót, mely egy kicsit felfelé megy a földszintről, de elősegítette a víz lefolyását onnan ahol elérte a Werner aknát, ami fentről ment a Kereszt-hegyen. Akkor megoldották azt, hogy a mélyebben fekvő rétegekből az egyszerű mozgásba hozott kerekekkel feltudták hozni a bányavizet. 1850 után, egy néhány év alatt felépítették a versevízi altárnát is, ahol újból kincsekre leltek.

A Pénzverde 1865 körül leég, akkorára már teljesen elveszíti jelentőségét, már csak aprópénzt vernek itt, és nem épül fel.

A modernebb időszakban, II Rákoczi Ferenc kuruc harcosai idején itt nyomták, vagy itt is nyomták az úgynevezett Pro Libertate, rézből készül pénzt, amit ideiglenesen a kurucok szükségleteit kieléhgítette. 1848 késő őszén, amikor a besztercebányai körmöcbányai pénzverdének a léte veszélybe volt a szlovák csete-paté miatt itt újból fellendítik a pénzverést. Kosuthék rengeteg pénzt fektetnek bele és egészen a forradalom végéig nekik dolgozott. Forradalmi kassza volt Nagybányán.

1848-ban megkezdték, és 1849 első hónapjaiban befejezték a vízvezetőnek a megépítését amit a városnak is jóvá kellett hagyni, mert a területén vezették. Kihasználták ezt a lehetőséget, és kérik hosszabbítsák meg a Pénzverdétől egészen a piacig. Akkor épül fel tulajdonképpen az a csorgó kút, ami az 1920-as, 1930-as években még megvolt, idejöttek vízért, ivóvízért.

Minden pénzverde mellett, közvetlenül volt arany-beváltó, arany-, és ezüst beváltó. Ugyanis még a középkori bánya rendeletek, törvények is előírták, hogy a nemesfémet, az aranyat, ezüstöt nem szabad kezek között eladni, hanem be kell váltani a pénzverők mellett működő váltó-házakban, ott kaptak érte nagyon szép arany- és ezüst váltópénzt. Komolyan vették még akkor, nem volt szabad semmiképpen megkerülni a pénzverde körzetét, és se belföldön, se külföldön nem volt szabad eladják. Az ötvösök is maguk nagyon sokszor kérés alapján kaptak alapanyagot, amit feldolgoztak. Nem mondható azt, hogy nem volt feketepiac, de törvény szerint tiltva volt. Aranyrudakban, vagy egyéb formában öntött arany nem volt jellemző. Itt a nagybányai pénzverde, az ide kapott nemesfémet minden alkalommal feldolgozta, és pénz lett belőle. Kivéve azt az időszakot amikor 1849 után már nem vernek arany forintot, az akkor feltárt kevés aranyat összecsomagolták, és Körmöcbányára vitték. A régi pénzverde helyére építették újjá az Új utcát. A régi pénzverde már 1860-tól nem létezik.

Nagybányán nyomtatott pénzérméket láthatunk Prágában, Salzburgban, Szebenben és Budapesten, viszont egy néhány példány a mai Történelmi Múzeumban is megtekinthető.

A nagybányai ötvösök

Az ötvösöknek céhük is volt már a középkorban. A középkori pénzesebb embereknek a szükségletére poharakat, kelyheket, tányérokat, a templomok részére is a legnemesebb fémből, aranyból, ezüstből, és ha nem volt ólomból is készült pohár, vagy kistányér.

Nagybányán már az 1400-as évek feltűntek a Kropzgold elnevezésű, ami a pénzverőre, illetve ötvösre utaló mesterséget jelent. A XV. század közepén már létezett ötvös céh. Vezetőik lévén, ők maguk is nemes anyaggal dolgoztak, egy kicsi por nekik is elsurrant, összeszedték. Gazdag emberek voltak, és a város vezetésében is igen-igen ott voltak. A város tisztviselői között, illetve a pénzverdénél ötvös néven szerepelnek a vezetők.

Kupákat készítettek, poharakat, kelyheket. Legrégibbről, itt Nagybányán és környékén  Református egyházainak az úgynevezett úrvacsorai kegytárgyak között található. Felsőbányán is van nagyon szép arany- , ezüst és ón kupa is.

A mesterségük lévén, az ötvösök a tanultabb réteghez tartoztak és sokat kísérleteztek, tanulmányoztak. A leghíresebb nagybányai ötvös Bánfihunyadi János volt aki 1576 és 1646 között élt. Londonba került, hogy kémikus legyen. Az angol területnek, akkoriban a leghíresebb kémiai ismeretekkel rendelkező szakembere lett. Foglalkozott a higanynak az aranynak és ezüstre gyakorolt hatásával, de a gyógyszerek, gyógyszeralapanyagok, festékek, ragasztók és üveg gyártásával is.

Lejegyezte Pongrácz Panni,

videofelvétel Pongrácz Panni, hangfelvétel Kovács Richárd, vágó Pongrácz Panni

 

(152)